Biológiai lebomlás



A vízi környezetbe került szénhidrogének illékonyabb része elpárolog, a maradék részek pedig autooxidáció és biológiai lebomlás révén alakulnak tovább. A biológiai lebomlás azonban az egyes összetevőkre különböző módon következik be. Bár a szénhidrogének egy része toxikus a vízi életközösségre, más részét azonban eltűrik és bontják. Tezát ha egy szénhidrogén-szennyezés biológiai lebomlása megkezdődik, bizonyos frakciók könnyen lebomlanak, mások változatlan összetételben megmaradnak. Általában a paraffinok könnyebben bomlanak, mint az aromások; s ezen belül is az egyenes szénlácúak bomlékonyabbak, mint az elágazóak. A C–10 és C–18 közötti szénatomszámúak oxidálódnak legkönnyebben, a metánt, etánt és a propánt csak speciális fajok bontják, míg a C–30-nál nagyobb szénatomszámú gyanták teljesen oldhatatlanok és a biológiai lebomlásnak teljes mértékben ellenállnak.