Az Otto-motor (vagy négyütemű benzinmotor) belsőégésű motor, jelenleg a leggyakrabban ezt használják járművek hajtására és más ipari erőforrásként (gépkocsik, vontatók, generátorok hajtására). Koncepcióját egy francia mérnök, Alphonse Beau de Rochas 1862-ben, valamint tőle függetlenül egy német mérnök, Nicolaus Otto 1876-ban alkotta meg. A négyütemű motor üzeme sokkal kevesebb üzemanyagot igényel és tisztábban égeti el azt, mint a kétütemű motoré, de sokkal több mozgó alkatrészt és bonyolultabb gyártást igényel, többhengeres kivitelben a négyütemű motor könnyebben készíthető el, mint a kétütemű, emiatt igen jól alkalmazható nagyobb teljesítmények esetén, például gépkocsik hajtására. A később feltalált Wankel-motor szintén négyütemű Otto-ciklust valósít meg, de a motor mechanizmusa forgódugattyús szemben a hagyományos forgattyús hajtóművel.