A második világháború utolsó éveiben egy amerikai mezőgazda és csapata elkezdte megváltani az éhező világot.
Norman Ernest BORLAUG a többé-kevésbé sikeres forradalmáért 1970-ben Nobel Békedíjat kapott. A nevét az egész világon ismerik, többnyire áldják, néhányan átkozzák, Magyarországon alig említik. Műve – a zöld forradalom – enni adott az emberiségnek; nem segélyt osztott, hanem földművelést, növénytermesztést és nemesítést tanított szerte a világon. Lehet, hogy ő alkalmazta a tudástranszfert is először, a fejlődő országok segítésének máig
legkorszerűbbnek tartott módszerét, amely „hal helyett háló” formájában persze több ezer éve ismert. Borlaug gabonanemesítő és technológia-fejlesztő tevékenysége nyomán az éhező Mexikó gabonaexportáló országgá vált, India, Pakisztán és Afrika számos régiójának parasztjai és kutatói tanulták meg tőle, hogyan kell a zöld forradalom újításait a termőhelyhez, a gazdasághoz és az adott társadalomhoz illeszteni.
Kedvencek közé
Kezdőlapnak