A tenger víztükrének napi kétszeri csökkenését és növekedését apály és dagály [1]nak nevezzük. Az árapály-erőmű ezt a magasságkülönbséget használja ki.

Az árapály mozgásából származó energiát több száz éve használják már energiatermelésre. Európa partvidékén már a 18. században olyan malmok sorakoztak, amelyek az árapálymozgást használták energiaforrásként. A dagálykor érkező hullámokat nyitott zsilipeken keresztül tározókba vezették. Amikor az az árhullám elérte csúcspontját, a zsilipeket bezárták, és az apály ideje alatt a vizet a vizikerekeken keresztül vezették vissza. A vízikerék mozgásba jött, és már rendelkezésre is állt az energia a malom [2] működtetéséhez.